Molnár Ferenc: Az üvegcipő

 

 

Amikor a második felvonás végén Irma a háztetőn gubbasztva világgá kürtöli, hogy az éppen lakodalmukat ülő gazdái nem is szeretik egymást, és ezzel felbolygatja a sajátságos szerelmi három-, illtetve négyszöget, akár véget is érhetne a történet. Molnár Ferenc érzelmessége (no meg a korabeli közönségigény) azonban ezt nem engedte. Pedig a harmadik felvonás csupán díszítés, színes cukorgyöngy a habostortán, amitől kissé talán már túl jól is érezzük magunkat. A Szegedi Nemzeti Színház előadása nem akar több lenni, mint ami. Korognai Károly rendező tisztességgel, nagyobb kockáztatás nélkül eljátszatta színészeivel Az üvegcipőt. És ők eljátszották. Ha a rendezést veszem alapul, jobban is, mint ahogy irányították őket. A nehezen induló első felvonás után gördülékeny párbeszédek viszik előre az eseményeket. Az előadás legjobbja a vénlánykorba lépett, kemény panziótulajdonos Adél megformálója, Müller Júlia. A tíz éve szeretőként élő asszony soha nem vágyott a házasságra. Amikor azonban beleszeret egy fiatal szoknyavadászba, tudja, elkerülhetetlen a csalódás. Egyetlen kiutat lát: feleségül veteti magát rég megunt szeretőjével. Müller kimért mozdulatai mögött szenvedély és önmegtartoztatás érződik, ami csupán addig tart, míg rajongásának "tárgya" meg nem jelenik a színen. Akkor már nem tud színlelni, megőrül, megalázkodik egyetlen ölelésért. A fiatal sármőrnek imponál az érett asszony szerelme, ez azonban nem gátolja abban, hogy más nőknek is csapja a szelet. Marton Róbert Császár Pálja flegma szépfiú, aki nem vesz tudomást arról, mi történik körülötte, kizárólag a mára gondol. Viselkedése igazolja Adél félelmét: az első adandó alkalommal elvenne egy gazdag családból származó fiatal lányt. A már férjezett asszony azonban nem tud tőle elszakadni, és még az esküvője napján is a karjaiban találja magát. Sipos úr is tíz éve éli a maga agglegényéletét Adél mellett. Az étkezés és a szieszta a legfontosabbak a számára, mindenki tudja, ebéd előtt nem is szabad hozzá szólni. Kocsis György a "drága mérges" szerepében szeretnivaló. Teljes nyugalommal tűri, hogy Adél a szeme láttára essen szerelembe egy fiatal ficsúrral, de meghajlik az asszony őszintesége előtt, és belemegy a látszatházasságba. (Viszonyuk abszurditását jól érzékeltetik a két színész külső adottságai is. Müller termetét a jelmeztervező magas sarkú cipővel még jobban kihangsúlyozza, szinte óriásnak tűnik az alacsony Kocsis György mellett.) A tervezett frigy egyedül a házban épp csak megtűrt cselédnek okoz rettenetes fájdalmat, aki reménytelenül szereti a pokróc Sípost. Főző Ditta lrmája ugyan inkább apaként, mint férfiként szereti a bútorrajzolót. Cserfes őszinteségével nem titkolja érzelmeit, de ezt senki nem veszi észre, talán csak Adél, aki azonban sokára meri bevallani magának, hogy egy koszos kis cseléd a riválisa lehet. Irma Szent Johanna elszántságával küzd gazdája felszarvazása ellen, amiért az esküvőn világgá is kürtöli Adél és Császár Pál viszonyát. Méltó ellenfele lesz így a sebezhetetlennek tűnő Adélnak, aki a sorozatos pörölés ellenére a lelke mélyén szereti az árva szolgálólányt. Papp Janó jelmeztervező megkísérelt némi humort csempészni a korabeli ruhákba. A rendőrök jókora fémtáblát hordanak a nyakukban, míg az érintett rossz hírű házat vezető, több mint tíz éve a férjét gyászoló özvegy (Fekete Gizi) ki sem lát a fátyla alól. A szegényes díszlet Mira János munkája, aki viszont a második felvonás, az esküvő díszletében ügyesen teremtett "félbevágott" tereket. Korognai Károly biztonságos rendezést tett le az asztalra, egy-két olyan - nem elnézhető kilengéssel, mint az ajtónálló fiú teljesen értelmetlen, homoszexuálisokat kifigurázó viselkedése, vagy az Irmát a prostitúció rejtelmeibe bevezető Keczeli Ilona (Szirbik Bernadett) értelmi fogyatékosokra emlékeztető mozgása. A harmadik felvonás rendőrségi jelenete egy másik Molnár-darab, a Liliom túlvilági jelenetét idézi, ahol szintén igazságot osztanak. Irma az esküvő utáni nekikeseredésében rossz nőnek áll, de rendőrök találnak rá, és kimenekítik a "rossz házból". Az abszurd helyszínen teljesedik be Sipos és Irma szerelme, akik a giccs felé tett némi engedménnyel - kéz a kézben távoznak a hatósági helyszínről.


HERMANN
IRÉN - Zsöllye 2003/2.

 

Vissza